Csak kicsit…

A kiscsikó felnő,
a kötél leeresztve,
megunta már a helyben járást,
csak körbe-körbe
az ősi földön
maga alatt az üreg ásást.
Nyakát hátravetve hagyja, hogy vezesse
ráncos homlokú tekintete.
Sörénye lebben, tépi az élet,
szilaj gerinccel, fényes patával,
valahol várja a földi ígéret.

Barátom fel!
Kéz az ekeszarvra,
hátra csak gyáva néz,
asztagot vágni erős marokkal
ostort tart lóra a kéz.
Csak kicsit legyintsd meg oldalát
ha más földjére csámpáz,
csak kicsit húzd meg a zabolát
ha vágtat míg farkas lármáz.
Szembenézve vésszel,
ismeretlenséggel,
benőtt, suttogó, gazos utakon,
alapos munkát végezz barátom,
a műveletlen ugaron.

Paszternák Éva