Egyre megy…

Elfáradtam. Már nem kopogtatok.
Árvábbak a bezárt ablakok.
Pedig ott vannak bent,
élnek, virulnak, csak nekem hoz
mély csendet a holnap.
Kirekesztésem veleje titok,
senkit sem izgat, hogy itt vagyok.
Vagyok, vagy voltam egyre megy,
leomlott bennem egy újabb hegy,
közöny söpri majd a törmeléket,
lehettem volna még köztetek.

Paszternák Éva