Mert kell…

Az alázat, a térdhajlás nem szégyen,
azért van benne ízület
a bőr alá rejtve
hogy megrogyhassak,
és hívjalak felállni Uram,
mert erőtlen vagyok,
erős kezeddel a terhemet majd a válladra kapod
és benne elcsomagolva engem is viszel,
előttem jártál mindig Uram, most megállsz
ne maradjak el
míg hallgatod beszédem.
Mit a sors kezéből kérek tán jár nekem,
hisz nem volt gát, sodrás, áradás,
és hiszem, érted is teszem.

Paszternák Éva