Reszketve

Reszketve állnak az emlékek sorban,
A szívemből mindet kicsomagoltam,
Melyik maradhat, jaj melyik lesz halott,
És beszívom lassan a csend illatot,
Az árnyak meg mind a falra szaladnak,
Mereven őrt állnak annak a napnak,
Amikor nem álltuk útját a fagynak,
Nem tudom fussak vagy magányba bújjak,
Hogy ne érezd tovább terhét a súlynak,
Mit hurcolok hátamon évek óta,
Unalmas, ócska és régi a nóta,
Vagy hagyjak a nyomomban egy két jelet,
Hogy hallhasd, ha bús versben énekelek,
Mi lenne örök és kettőnkhöz méltó,
Zavaros lelkemben árad a kék tó,
S a tiszta üregek megtelnek szennyel,
Én soha nem kértem azt, hogy te menj el,
Hirtelen dőlt le a szerelem várunk,
S a kövekre nőnek majd sóvirágok.

Paszternák Éva