A lakásfenntartási támogatás feltételrendszerét az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXXI. Törvény 7. §-a, 2011. szeptember 1-jétől hatályba lépő rendelkezéseivel módosította.
Az új szabályokat a lakásfenntartási támogatás megállapítása iránt 2011. augusztus 31-ét követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A lakásfenntartási támogatás rendszerszerű átalakítására az energiatámogatással (szociális alapú gázár- és távhőtámogatással) kapcsolatos kormányzati döntésekkel összhangban kerül sor.
A törvény több ponton módosítja a lakásfenntartási támogatás jelenlegi rendszerét, a módosítás főbb elemeit az alábbiakban olvashatja:
– A jogosultsági jövedelemhatárt a törvény az öregségi nyugdíjminimum 250%-ában határozza meg a jelenlegi 150% helyett, így a szociális gáz- és távhőtámogatás megszűnésével támogatás nélkül maradó jogosultak többsége befogadásra kerülhet a lakásfenntartási támogatás rendszerébe.
– A jövedelmi értékhatár megemelésével egyidejűleg eltörlésre kerül a lakásfenntartási költségek jövedelmen belüli arányára vonatkozó előírás (a tényleges jövedelmi küszöb). A jelenlegi szabályok szerint ugyanis a lakásfenntartás elismert havi költségének meg kell haladnia a háztartás havi összjövedelmének 20%-át, tehát a jogszabályban rögzített jövedelemhatár mellett létezik egy tényleges jövedelmi (költség) küszöb is, ami miatt a ténylegesen jogosultak köre jelenleg még szűkebb, mint a jogszabályi értékhatár.
– A jövedelemszámítás alapja, a jelenlegi egy főre jutó jövedelem helyett, a háztartás fogyasztási szerkezetét jobban kifejező fogyasztási egység lesz, amely reálisabban jeleníti meg az adott háztartás jövedelmi és kiadási viszonyait, hiszen a fogyasztás és a kiadások a háztartás tagjai számának emelkedésével nem egyenes arányban növekednek.
– A támogatás célzottságának és hatékonyságának növelése érdekében a módosítás két további alapvető intézkedést vezet be. Az egyik a lakásfenntartási támogatást igénylők vagyoni helyzetének vizsgálata, mellyel kiszűrhetők a támogatást nem jogszerűen igénylők. A másik pedig annak előírása, hogy a támogatást elsősorban természetben kell nyújtani, így a támogatott valóban az ellátás céljának megfelelő módon kapja a támogatást.
