Versek- a szív hangjai

Ne riassz…

Kedves Olvasóim!

Sok szépet kaptam Tőletek, és úgy érzem ennyivel tartozok. Nekem, az elszánt amatőrnek, példát mutatnak azok a nagyok, – kik vállalják önmaguk.

Döntöttem tehát.

Bemutatkozom.

Az áradó folyam-időben fa vagyok, – vegyes hajtásból, kitartásból növesztett erős ágakkal. Apámtól örökölt egyenes nyárfa-gerinc, anyámtól örökölt kemény-akác-sors utolsó sarja. Idecsöppentem…nem ingoványra,…vagy sziklás szirtre, hegyek közé, szabolcsi homokra vagyok kitalálva.

Ide, hol a tájat csodáló szemnek határ a csillagos ég, elsőnek láthatom a világra simuló keleti fényt, a nem mindig derűs hajnalt, akit néha én ébresztek, korán kelő lévén.

Ukrajna, és Erdély, mint vén hazánk nyaraló  gyermekei…itt vannak közel, már-már szem előtt.

Születtem. Ezzel megtörtem a neutronok szabálytól nyüzsgő rendjét, családi fészek csendjét. Nem burokban…de névvel, – bár fiúnak vártak –  ezt így tudom. Nevemet kapásból adta anyám, elásott drága kincsem.

Első asszonyi, Éva nevet kaptam a keresztségben az örökölt Paszternák után. Ki tudta volna előre mi is lesz ezután. Senki nem kérdezte akarok-e jönni. De vártak itt, és szerettek-szeretnek ma is, és szeretek közöttük lenni.

Nőttem, „nevekedtem”, ahogy nagyanyám mondaná, öregnek ismertem…és lettem nagyapám első segédje az ő megsegítésére. Nagyanyám törékeny, apró asszony, egy örök remény. Tőle érzem az érzékeny lélek csimpaszkodását belém. A mesék, az ének varázsát, és a hitet ültette szívembe, mely boldog mosollyal ki is ült rám, a kapott betét mind kamatozik, nem maradt letétben.

Verseltem, daloltam, és hittem. Magamban, és az örök életben.

A betűk csendje elragadott gyakran, és mohó-bolondjuk lettem. A könyvek tartalmát ittam, néha kortalan olvastam, ha íróját szerettem.

Aztán utamat szegték…törések…egyenes szakaszok…árkok…magaslatok…csavargó csavarok, mint másoknak is, kereszteződések, melyek már nem is érdekesek, csak az, hogy élek…itt, és most.

Ülök az időszekéren, és visz előre. Nem hagy még el, sodor az ár, és én kapaszkodom belé. A kocsis sem idegen, és ameddig visz addig mesélek. Neki, és Neked.

Míg olvastok, szeretettel teszem.

Paszternák Éva

Versek:

Szerettem

Mennyire más

A kerek világról

sötétben

Ó-év!

Ki nem bujkál

Leltár helyett

Áldást! Békességet!

A Fentről

Karácsony előtt, fájdalmak idején

Iszalag

Üzen a nyár

Eddig

Vagyok

Már nem dalolva

Nyár-vég előtt

Óceánom

Elmélkedés

Ha lehetne…

Majdnem

Reszketve

Emlékszem…

A sóvirág

A jó szelek

Hasztalan

Régen

Hitetlenül

Bánat-nóta

Dalocska

Elváltozás

Menni kéne, élni!

Bigámiám

Megint egy…

Araszolva

Félrehúzzák…

Azok az orgonák

Nem cserélek

Esküvés

Kálvárián

Csokor anyák napjára

Vörös fejű tulipánod

Anyámról

Anyámhoz

Ártatlanok vagy elítéltek

Tavaszi érzés

Rendhagyó feltámadás

Úgyis van bocsánat!

Magamból kiindulva

Papírban élő

Megemlékezés József Attiláról

Még hozzád…

A vers él

Gondolatban

Talpam alól…

Egyre megy…

Hasznára tán a szűk világnak

Megszólal a csend

Bíbelődés

Csapdában

Kereszt és Madár

Nem esküszöm…

Moha

Csere-bere

A mélyből

Nagyszüleim

Felismerés

Egy múzeum

Sodrásban

Elévülés

Tárlat

Csodavárás

Ima

Rendhagyó ünnepi beszéd szalagavatóra (Rolyák Géza)

A fények játékai

Mint telt macska

Advent

Találkozás

Ha akarod…

Mint ki hant alatt

Ideje van…

Desiraének, a hetvenötre

Csak kicsit…

Őszi üdvözlet

Mert kell…

Borotvaélen

A fák között (halottak napjára)

lehet…

Értékmegőrző

Gyermekhang

A lejtő

Ki fogja meg a szelet?

Újraélesztés

Csemege

Vád, és véd-beszéd

Kegyetlen játék

Kenyér

A csend halála

Halkan úszó…

Ez is tartozásom…

Tartozom a szóval

Vissza a világba

Quo vadis?

Tanács

Lélekharang

Hálám ősz derekán

Nyársirató állathangra

Már megint csak róla

Magadért

Jóslat

Helyzetben

Derengésem

Én bolond vérem

Szentiván éj

Vakáció

Síneken

A gyermek

Éjjeli ima

Barátság

Vágyam…

Talán…

Amihez jogom van

Megállni tudni kell…

Ezüstfonál

Idősek napjára

A meg nem értőknek

Fekete szirmú liliom

Te tudtad anyám…

Feltámadásra

Jézus

Virágvasárnap

Gát utca három

Neked is…

Most kezdek élni

Deres lovam

Fogadás

Szó-ringató

Az vagy

Határaim

Porcelán

Ébredj!

Március Ifjai!

Köznapi- dal

Könnyeim mögül

Disszonancia

Függöny mögött

Finom

Falumhoz

Türelem

Létem a tűz

Ne riassz!

Én itt…Te ott

Miért?

Szabolcs himnusza

(A versek feltöltése folyamatos!)

Éva szerint:

Kedves Erikám!
Szívből köszönöm a gratulációt, figyelmes vagy 🙂
Én pedig kívánok sok élményt, és hozzá egészséget, békességet!
Szeretettel: Éva néni

Erika&Luca &Martina szerint:

Kedves Éva néni szívből gratulálunk a könyvéhez amit a napokban nagy sikerrel kiadott ,kívánunk további sok sikert, jó egészséget és csodaszép ihletet a további versikékhez 🙂

Éva szerint:

Azt is szeretném hinni, hogy tudunk tenni értük valamit, amitől szebbnek látják majd a jövőt. A zálog erre magunk vagyunk, a szülők, nevelők, a család.

Éva szerint:

Köszönöm Erika. Biztosan sokan gondolkodnak így, szeretném ezt hinni.

Erika szerint:

és valóban van igazság ebben az egészben .amit itt olyan szépen írt le .és a gyermekek jövője ami tényleg oly bizonytalan ki tudja mire nőnek fel ha sikerül nekik?,!!

Éva szerint:

Drága Lucácska, Martina, és Erika!
Most jó kis meglepetést szereztetek nekem! Köszönöm szépen, és jó, hogy vannak gyermekek, és szépen nevelő szülők.
Köszönöm szépen, gyertek máskor is:)))

Martina&Luca&Anya szerint:

KEDVES ÉVA OVÓNÉNI NAGYON SZÉPEK A VERSEK JÓ HOGY VAN A KÖZSÉGNEK EGY ILYEN OVÓNÉNIJE TOVÁBBI SIKERES MUNKÁT ,SOK TÜRELMET

Hagyj üzenetet!

*

*