Félrehúzzák…

Félrehúzzák a harangomat,
azért temetnek, ami erényem,
ott, ahol nyitott barlangomat
csendemmel szigorún védem.

Ledöntöm taposó létráikat,
a falamra nem rakják lábuk,
akik hozzám nem igazodnak,
ellenem gyűjtenek faforgácsot.

Tüzet raknak udvaromra,
arra ültetnek orvul, gazul,
megdobálnak a vádjaikkal,
és mellém senki nem igazul?

Ki mondta ki prófétaságom?
Ki akar papnőjük lenni?
Teszem, amit diktál a sorsom.
Ki akar nekik minta lenni?

Nálam úgyis az lakik jól, kinek
hasonló víztől forog a malma,
hasonló nád vágja meg,
hasonlón vérzik tőle a talpa.

Álló rönkön nem verek dobot,
de mégis messze látok,
Isten keze gyújtja nekem
nappal is a mécsvilágot.

Kiemel a bakancsok alól,
vele a csúfot is elhordozom,
- nem tudják ők, mit tesznek Uram,-
értük én csendben imádkozom.

Paszternák Éva