Megállni tudni kell…

Tudni kell néha megállni is, mert lefelé rohan az élet,
kaptatni lejtőre fel, lábunk már ritkábban téved,
vissza kell olvasni fejben, egyszer volt régi-meséket,
ölünkben ringatni pólyás, ébredő édes emléket…
…hogy sétáltunk borzas füvek hátán,
kezünket lágyan simogatta páfrány,
s keringtek boldog bogarak,
fejünk fölött volt korona a nap,
narancsos fényű gömb-fejen,
kék égből szőve nagy kalap,
zöld lombú hűvös baldachin
borult ránk, és a beste árnyak
sürgették kelni útjait
az alig pislákoló vágynak,
kezet a kézben ért az est,
tavasz úr színek között turkál,
arcunkra tűzvirágot fest,
s két szunnyadozó vulkán
szívünkben ébredezni kezd…

Paszternák Éva